EnergiaKözösségek, spóroljunk élvezettel! :-)

Csak az vágjon bele, aki elhiszi, hogy érdemes figyelemmel követni a háztartása energia és víz fogyasztását. A hatékonyság ott kezdődik, hogy mi döntünk arról, hogy milyen kényelem mennyit ér meg nekünk. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy legyen egy képünk róla, hogy az otthonunkban használt kütyük, eszközök, a fűtés, a hűtő, a bojler, s még sorolhatnám mikor, milyen használat mellett mennyit fogyasztanak. Minden takarékosság lényege, hogy ne esetleges legyen, melyik eszköz marad bekapcsolva, s mi az, amit áramtalanítunk.

Most nem ilyen világot élünk. Lehet, hogy nincs pénzünk vagy úgy érezzük, hogy kevés, még is legtöbbünk úgy használja eszközeit, hogy csak halovány elképzelése van róla, hogy ez valójában mibe kerül neki. Sok éves és sok országra kiterjedő tapasztalat, hogy különösebb beruházás nélkül, egy kicsit átalakított szokásokkal, egy kis odafigyeléssel 10-20 %-nyi energiát, vizet meg lehet spórolni.

Az EnergiaKözösségek progam, komolyan mondom, annak aki akarja, buli, játék. S mégis komoly hozadéka lehet. A technológia viharosan fejlődik, egyre több olyan eszközt használunk, aminek a használatáról még nincsenek mély tapasztalataink. Használjuk valahogy őket, mert így láttuk egy filmben, ezt mondta az eladó, mert valahogy kialakult a használata, s közben nem gyullad föl sehol egy vörös lámpa, hogy vigyázz, ez így sokba fog kerülni. Amikor eladnak vagy odaadnak nekünk egy kütyüt, pl egy set-top-boxot, nem hívják föl rá a figyelmünket, hogy nem kevés energiát elemészt akkor is, amikor senki sincs otthon, senki nem nézi éppen e tévét, nem netezik.

Más eszközök kapcsán arra nem hívják föl a figyelmünket, hogy ezt az eszközt nagyon megéri rendszeresen karbantartani, mert töredékére csökkenthető a fogyasztása. Pontosabban szólva, ha nincs karbantartva, pl. ha a fűtőszálon vastag vízkőréteg rakódik le, akkor sokszorosára nő a fogyasztása. Marketing-vezérelt világban élünk. Ha el lehet nekünk adni vízkőmentesítő tablettát a mosógéphez, akkor lesz cég, aki ezzel fog foglalkozni. De ha a karbantartást nem lehet kiváltani egy újabb valami megvásárlásával, hanem bizony neki kell állni, s kiszedni azt a fránya alkatrészt, s megtisztítani, akkor ennek a híre már sokkal kevésbé fog eljutni hozzánk.

Lehet, hogy risztóan hangzik, amit példának leírtam, de azok a megoldások, amik segíthetnek nekünk okosabban felhasználni az energiát, a vizet, többnyire egyszerűek. Némelyikről nem is értjük, hogy miért nem eleve úgy tervezték meg a rendszert, hogy már be van építve. (Miért nincs eleve a radiátor mögött hővisszaverő fólia, hogy ne a falat fűtsük? Miért nem figyeli a laptop, hogy ne töltsük túl az aksiját siettetve ezzel a tönkremenetelét? Miért nincs eleve normális szénmonoxidmérő minden nyílt égésterű fali kazánba beépítve? Szándékosan hoztam olyan példákat is, amelyek nem függenek össze a takarékosságal, mert jelezni akartam, hogy ez egy sokkal általánosabb probléma, nem csak szimplán a pazarló fogyasztói életmóddal függ össze, mélyebben gyökeredzik mostani társadalmi rendszerünkben.)

Én azt gondolom, hogy két fő oka van annak, hogy ez így alakult. Az egyikre már utaltam. A mostani kommunikációt a cégek dominálják. Ha nem fűződik üzleti érdekük ahhoz, hogy valamire felhívják a figyelmünket, akkor általában nem is teszik meg. A másik ok pedig az, hogy rengeteg tárgy vesz minket körül. Valamennyire oda is figyelünk rájuk, de ennyi mindenre nem lehet alaposan odafigyelni. Így azután pár dologra nagyobb figyelmet szentelünk, más dolgokra kevesebbet. S mivel a tárgyaink, eszközeink viszonylag fiatalok, ezért még kicsi a rutinunk, hogy eltaláljuk, melyek azok, amelyekkel igazán megérné többet törődni.

Szerencsére a világ nem csak cégekből áll. Sokféle közösség, civil egyesület létezik, amelyek megpróbálják a mostanság marginálisnak gondolt, de valójában lényeges dolgokra ráirányítani a figyelmet. Ez a program is ilyen kezdeményezésekből nőtt ki, s nagyon sok országból rengeteg ember tapasztalatait egyesíti és osztja meg a csatlakozókkal.

De visszakanyarodva a kiinduló gondolathoz, a tapasztalatokkal akkor tudunk mit kezdeni, ha először is odafigyelünk a saját háztartásunkra, ami biztosan egy kicsit eltér az összes eddigi résztvevő háztartástól. Akkor jutunk eredményre, ha  a sok-sok tapasztalatot összevetjük a saját megfigyeléseinkkel.

Mérésre fel tehát!

S egy jó hír a végére. Az elfoglalt felnőttek - ez szintén nemzetközi és hazai tapasztalat is egyben - általában nyűgnek, egy újabb nem szeretem kötelességnek élik meg az órák rendszeres leolvasását és az adatok rögzítését. Nem így a gyerekek. Nekik ez egy érdekes játék is lehet. A leolvasás eleve nem sok idő, ott csak az a nehézség, hogy meg van-e a kellő motíváció, hogy ne feledkezzünk meg róla. A neten kialakított felületen az adatok bevitele pedig egy mai fiatal számára izgalmas is lehet. Az iskolások nagyon jól értik, hogy mi forog kockán. Találkoznak a rengeteg negatív következménnyel, megsiratják a bálnákat, az olajtócsákban elpusztult madarakat. Megértik, hogy miért fontos, amit csinálnak. S a honlapok kezelése számukra inkább kihívás, mint ördöngősség, a második-harmadik adatfelviteltől kezdve pedig már lehet az eredményeken is töprengeni, miért alakult úgy a fogyasztás, ahogy, mi állhat mögötte, lehet nyomozni a lakásban, hol csorog el az energia feleslegesen.

Akkor neveljük felelősen gyermekeinket, ha ilyen és hasonló programokba vonjuk be őket, lehetőséget adunk nekik, hogy már kiskorukban tudatos fogyasztóvá válva egy jobb világot alakíthassanak ki a maguk és gyermekeik, a mi leendő unokáink számára.

Talán egy kicsit rózsaszínűnek tűnik, amit a végén írtam, de ha nem is a legjobb megfogalmazás, én így is gondolom.