EnergiaKözösségek, spóroljunk élvezettel! :-)

Nem vagyok egy jó toborzó. :-(

Most jöttem rá, hogy az eddigi bejegyzéseim nem arról szólnak, amiről egy blog szólhatna, s ami a legérdekesebb az olvasó számára, a saját élményeimről.

Ez lesz most a kivétel. :-)

Én élveztem. Pár évvel ezelőtt ökoköröztem, s részese voltam a Kislábnyom és az EnergiaKözösségek programnak is. Erről fogok most írni:

Mi ökörköröztünk itt Vecsésen pár évvel ezelőtt (mások ökokörnek hívták). Akkor se volt több időnk, mégis megoldottuk valahogy. Azóta is nagyon kedves emlékeim azok a találkozók. Tényleg jó volt, hogy volt valami "muszáj", s ezért 2-3 hetente találkoztunk. Volt, hogy elmaradt, de többnyire összejött, és összegyűltünk. Azóta ezek az összegyűlések nincsenek, s nem csak nekem hiányoznak.

Lám, furcsa "állat" az ember. Tudja, mi lenne neki jó és nem azt csinálja. Aki el szokott merülni saját lelke mélységeibe, az tudja, hogy sajnos így működünk.

Buli volt, de nem csak ez hiányzik, nem csak ez volt hasznos. Az is jó volt, hogy a jó hangulat mellett tanultunk is egymástól. S ami lényegesebb, az akkor összeszedett tudás azóta is megmaradt, napi gyakorlattá vált. Ha nincs ez a program, egyrészt kevésbé kovácsolódunk össze, mint csapat, másrészt szinte soha nem beszéltünk volna az otthon követett gyakorlatainkról.

Ez egy másik baráti társasággal kapcsolatos élményem is. Hiába találkozunk rendszeresen, ráadásul hiába szerveztünk félnomád családi tábort magunknak minden nyáron, a háztartásvezetési trükkök, praktikák csak ritkán kerültek szóba. Amikor ők is bekapcsolódtak az EnergiaKözösségek Programba, akkor hirtelen kiderült, hogy e téren is van mit tanulnunk egymástól. S tényleg, ebben is tudtuk segíteni egymást. Az a meglátásom, hogy vannak barátaink, sok mindenről beszélgetünk egymással, de jellemzően nem a legfontosabb dolgokról. Persze, mi úgy gondoljuk, hogy a legfontosabb dolgokról beszélgetünk, s amikor krízisbe kerültünk, akkor tényleg arról is beszélgetünk a barátainkkal. De amikor mennek a békés hétköznapok, akkor sajnos inkább a média irányítja beszélgetéseinket, mert a legtöbb élmény onnan ér minket, ezért meg is határozza a felszínt. A krízis ebben "segít", felül írja a felszínesen fontos dolgokat, s a lényegesebb ügyeinkre irányítja a figyelmünket.

Szerintem az EnergiaKözösségek program is ebben segít. Egy nem túl lényegesen fontos dolognak kezelt, de nagyon fontos területre irányítja a figyelmünk egy részét.

No, puszillak Benneteket! Higgyétek el, hogy megéri a rászánt időt szó szerint is (megtakarítások) és átvitt értelemben is (egy jobban összetartó baráti társaság)!