EnergiaKözösségek, spóroljunk élvezettel! :-)

Miről szól a program?
Tanuljunk egymástól, és érjünk el kis odafigyeléssel 10-20% megtakarítást. Ez azért megvalósítható cél, mert a háztartások működésében sok az esetlegesség.

Milyen támogatásra számíthatnak a résztvevők?
A külső támogatást a Greendependent Intézet adja, a 2 heti rendszerességgel kiküldött hírlevelekkel, megtakarítási ötletekkel. Ezek mind olyan javaslatok, amelyek már beváltak másutt.
A belső támogatást maga a csapat adja nekünk. Egymást fogjuk inspirálni, rájövünk, milyen sok mindent tudunk megtanulni egymástól a háztartásvezetésről.

Mi kell hozzá?
- 5-6 elszánt ember, aki hozza a családját. (De a családtagoknak nem kell elszántnak lennie.)
- regisztráció az energiakozossegek.hu oldalon.
- óraleolvasás: a víz, gáz, villanyórák hó eleji leolvasása 5 hónapon keresztül és az adatok felvitele az energiakozossegek.hu honlapon lévő kalkulátorba. (Aki fával (is) tüzel, annak a famennyiségét is meg kell adnia legalább nagyjából.)
- 2-3 hetente egy találkozó, ami buli is és tanulságos is. A lényeg, hogy kivételesen az otthoni praktikákról, az energiafelhasználásról is beszélgessünk. Ebben segítenek a közösen megoldandó beadandó feladatok.
- referencia adatok, az elmúlt egy év elejéről és végéről 1-1 óraállás (gáz, víz, villany) hogy az előző évi fogyasztáshoz tudja viszonyítani a rendszer a friss adatokat. (Hőmérsékleti és egyéb korrekciók be vannak építve.)
- idén elsősorban gyerekes családok csatlakozását várják a szervezők. A csapat fiatalkorú tagjai közül ki kell választani egy energiavadászt. Ő lesz az egyik koordinátor, s nem árt, ha a felnőttek közül is vállalja valaki a felelősséget azért, hogy ne maradjanak el a találkozók, hogy az óraállásokat se felejtsük leolvasni és felvinni, szóval egy kicsit kézben tartja a dolgokat.

http://www.energiakozossegek.hu/hu/energiakozossegek-program

Csak az vágjon bele, aki elhiszi, hogy érdemes figyelemmel követni a háztartása energia és víz fogyasztását. A hatékonyság ott kezdődik, hogy mi döntünk arról, hogy milyen kényelem mennyit ér meg nekünk. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy legyen egy képünk róla, hogy az otthonunkban használt kütyük, eszközök, a fűtés, a hűtő, a bojler, s még sorolhatnám mikor, milyen használat mellett mennyit fogyasztanak. Minden takarékosság lényege, hogy ne esetleges legyen, melyik eszköz marad bekapcsolva, s mi az, amit áramtalanítunk.

Most nem ilyen világot élünk. Lehet, hogy nincs pénzünk vagy úgy érezzük, hogy kevés, még is legtöbbünk úgy használja eszközeit, hogy csak halovány elképzelése van róla, hogy ez valójában mibe kerül neki. Sok éves és sok országra kiterjedő tapasztalat, hogy különösebb beruházás nélkül, egy kicsit átalakított szokásokkal, egy kis odafigyeléssel 10-20 %-nyi energiát, vizet meg lehet spórolni.

Az EnergiaKözösségek progam, komolyan mondom, annak aki akarja, buli, játék. S mégis komoly hozadéka lehet. A technológia viharosan fejlődik, egyre több olyan eszközt használunk, aminek a használatáról még nincsenek mély tapasztalataink. Használjuk valahogy őket, mert így láttuk egy filmben, ezt mondta az eladó, mert valahogy kialakult a használata, s közben nem gyullad föl sehol egy vörös lámpa, hogy vigyázz, ez így sokba fog kerülni. Amikor eladnak vagy odaadnak nekünk egy kütyüt, pl egy set-top-boxot, nem hívják föl rá a figyelmünket, hogy nem kevés energiát elemészt akkor is, amikor senki sincs otthon, senki nem nézi éppen e tévét, nem netezik.

Más eszközök kapcsán arra nem hívják föl a figyelmünket, hogy ezt az eszközt nagyon megéri rendszeresen karbantartani, mert töredékére csökkenthető a fogyasztása. Pontosabban szólva, ha nincs karbantartva, pl. ha a fűtőszálon vastag vízkőréteg rakódik le, akkor sokszorosára nő a fogyasztása. Marketing-vezérelt világban élünk. Ha el lehet nekünk adni vízkőmentesítő tablettát a mosógéphez, akkor lesz cég, aki ezzel fog foglalkozni. De ha a karbantartást nem lehet kiváltani egy újabb valami megvásárlásával, hanem bizony neki kell állni, s kiszedni azt a fránya alkatrészt, s megtisztítani, akkor ennek a híre már sokkal kevésbé fog eljutni hozzánk.

Lehet, hogy risztóan hangzik, amit példának leírtam, de azok a megoldások, amik segíthetnek nekünk okosabban felhasználni az energiát, a vizet, többnyire egyszerűek. Némelyikről nem is értjük, hogy miért nem eleve úgy tervezték meg a rendszert, hogy már be van építve. (Miért nincs eleve a radiátor mögött hővisszaverő fólia, hogy ne a falat fűtsük? Miért nem figyeli a laptop, hogy ne töltsük túl az aksiját siettetve ezzel a tönkremenetelét? Miért nincs eleve normális szénmonoxidmérő minden nyílt égésterű fali kazánba beépítve? Szándékosan hoztam olyan példákat is, amelyek nem függenek össze a takarékosságal, mert jelezni akartam, hogy ez egy sokkal általánosabb probléma, nem csak szimplán a pazarló fogyasztói életmóddal függ össze, mélyebben gyökeredzik mostani társadalmi rendszerünkben.)

Én azt gondolom, hogy két fő oka van annak, hogy ez így alakult. Az egyikre már utaltam. A mostani kommunikációt a cégek dominálják. Ha nem fűződik üzleti érdekük ahhoz, hogy valamire felhívják a figyelmünket, akkor általában nem is teszik meg. A másik ok pedig az, hogy rengeteg tárgy vesz minket körül. Valamennyire oda is figyelünk rájuk, de ennyi mindenre nem lehet alaposan odafigyelni. Így azután pár dologra nagyobb figyelmet szentelünk, más dolgokra kevesebbet. S mivel a tárgyaink, eszközeink viszonylag fiatalok, ezért még kicsi a rutinunk, hogy eltaláljuk, melyek azok, amelyekkel igazán megérné többet törődni.

Szerencsére a világ nem csak cégekből áll. Sokféle közösség, civil egyesület létezik, amelyek megpróbálják a mostanság marginálisnak gondolt, de valójában lényeges dolgokra ráirányítani a figyelmet. Ez a program is ilyen kezdeményezésekből nőtt ki, s nagyon sok országból rengeteg ember tapasztalatait egyesíti és osztja meg a csatlakozókkal.

De visszakanyarodva a kiinduló gondolathoz, a tapasztalatokkal akkor tudunk mit kezdeni, ha először is odafigyelünk a saját háztartásunkra, ami biztosan egy kicsit eltér az összes eddigi résztvevő háztartástól. Akkor jutunk eredményre, ha  a sok-sok tapasztalatot összevetjük a saját megfigyeléseinkkel.

Mérésre fel tehát!

S egy jó hír a végére. Az elfoglalt felnőttek - ez szintén nemzetközi és hazai tapasztalat is egyben - általában nyűgnek, egy újabb nem szeretem kötelességnek élik meg az órák rendszeres leolvasását és az adatok rögzítését. Nem így a gyerekek. Nekik ez egy érdekes játék is lehet. A leolvasás eleve nem sok idő, ott csak az a nehézség, hogy meg van-e a kellő motíváció, hogy ne feledkezzünk meg róla. A neten kialakított felületen az adatok bevitele pedig egy mai fiatal számára izgalmas is lehet. Az iskolások nagyon jól értik, hogy mi forog kockán. Találkoznak a rengeteg negatív következménnyel, megsiratják a bálnákat, az olajtócsákban elpusztult madarakat. Megértik, hogy miért fontos, amit csinálnak. S a honlapok kezelése számukra inkább kihívás, mint ördöngősség, a második-harmadik adatfelviteltől kezdve pedig már lehet az eredményeken is töprengeni, miért alakult úgy a fogyasztás, ahogy, mi állhat mögötte, lehet nyomozni a lakásban, hol csorog el az energia feleslegesen.

Akkor neveljük felelősen gyermekeinket, ha ilyen és hasonló programokba vonjuk be őket, lehetőséget adunk nekik, hogy már kiskorukban tudatos fogyasztóvá válva egy jobb világot alakíthassanak ki a maguk és gyermekeik, a mi leendő unokáink számára.

Talán egy kicsit rózsaszínűnek tűnik, amit a végén írtam, de ha nem is a legjobb megfogalmazás, én így is gondolom.

Nem vagyok egy jó toborzó. :-(

Most jöttem rá, hogy az eddigi bejegyzéseim nem arról szólnak, amiről egy blog szólhatna, s ami a legérdekesebb az olvasó számára, a saját élményeimről.

Ez lesz most a kivétel. :-)

Én élveztem. Pár évvel ezelőtt ökoköröztem, s részese voltam a Kislábnyom és az EnergiaKözösségek programnak is. Erről fogok most írni:

Mi ökörköröztünk itt Vecsésen pár évvel ezelőtt (mások ökokörnek hívták). Akkor se volt több időnk, mégis megoldottuk valahogy. Azóta is nagyon kedves emlékeim azok a találkozók. Tényleg jó volt, hogy volt valami "muszáj", s ezért 2-3 hetente találkoztunk. Volt, hogy elmaradt, de többnyire összejött, és összegyűltünk. Azóta ezek az összegyűlések nincsenek, s nem csak nekem hiányoznak.

Lám, furcsa "állat" az ember. Tudja, mi lenne neki jó és nem azt csinálja. Aki el szokott merülni saját lelke mélységeibe, az tudja, hogy sajnos így működünk.

Buli volt, de nem csak ez hiányzik, nem csak ez volt hasznos. Az is jó volt, hogy a jó hangulat mellett tanultunk is egymástól. S ami lényegesebb, az akkor összeszedett tudás azóta is megmaradt, napi gyakorlattá vált. Ha nincs ez a program, egyrészt kevésbé kovácsolódunk össze, mint csapat, másrészt szinte soha nem beszéltünk volna az otthon követett gyakorlatainkról.

Ez egy másik baráti társasággal kapcsolatos élményem is. Hiába találkozunk rendszeresen, ráadásul hiába szerveztünk félnomád családi tábort magunknak minden nyáron, a háztartásvezetési trükkök, praktikák csak ritkán kerültek szóba. Amikor ők is bekapcsolódtak az EnergiaKözösségek Programba, akkor hirtelen kiderült, hogy e téren is van mit tanulnunk egymástól. S tényleg, ebben is tudtuk segíteni egymást. Az a meglátásom, hogy vannak barátaink, sok mindenről beszélgetünk egymással, de jellemzően nem a legfontosabb dolgokról. Persze, mi úgy gondoljuk, hogy a legfontosabb dolgokról beszélgetünk, s amikor krízisbe kerültünk, akkor tényleg arról is beszélgetünk a barátainkkal. De amikor mennek a békés hétköznapok, akkor sajnos inkább a média irányítja beszélgetéseinket, mert a legtöbb élmény onnan ér minket, ezért meg is határozza a felszínt. A krízis ebben "segít", felül írja a felszínesen fontos dolgokat, s a lényegesebb ügyeinkre irányítja a figyelmünket.

Szerintem az EnergiaKözösségek program is ebben segít. Egy nem túl lényegesen fontos dolognak kezelt, de nagyon fontos területre irányítja a figyelmünk egy részét.

No, puszillak Benneteket! Higgyétek el, hogy megéri a rászánt időt szó szerint is (megtakarítások) és átvitt értelemben is (egy jobban összetartó baráti társaság)!

Az EnergiaKözösségek egy nagyon gyakorlatias, tényleges megtakarításokat hozó közösségi tanulási program. Több területen is tudunk megtakarításokat elérni:

• Vannak helyek a lakásban, ahol elcsorog az energia, s lehet, hogy nem is tudunk róla! Elegendő egy kis odafigyelés, nem lényeges kényelmi változás, az eredmény viszont lényeges megtakarítás!

• Vannak rossz szokásaink, amikről nem is tudjuk, hogy sokba kerül. Sok olyan eszközt használunk, amelyekről nem is tudjuk, mennyi energiát zabál. Ha tudnánk, nem biztos, hogy használni akarnánk, vagy lehet, hogy kevesebbet kapcsolnánk be.

• Vannak apró trükkök, amelyeket nem tanulhattunk meg gyerekkorunkban a szüleinktől, mert akkor még nem ezek az eszközök voltak használatban. Ezekkel a trükkökkel úgy takaríthatunk meg energiát, pénzt, hogy alig kell több figyelmet szentelnünk rá.

A cégek és részben a média is nem abban érdekelt, hogy ne pazaroljuk feleslegesen az energiát, a vizet. A jó dolgokat legkönnyebben egymástól tanulhatjuk meg. A közösségi tanulás élvezet is, hatékony is. Gyerekes családok alkotnak egy-egy közösséget, csapatot, akik a "játék" során összébb is kovácsolódnak, rengeteg lehetőségük lesz együtt jól érezni magukat, de erről majd később részletesen.

A Greendependent Intézet szervezésében sokadjára indul útjára az EnergiaKözösségek program, idén az E.on támogatásával, ami szerintem azért lényeges, mert végre egy energiaszolgáltató fantáziát lát az energiatakarékosság támogatásában, a jó megoldások terjesztésében. (Ha volt már ilyen Magyarországon, akkor elnézést kérek.)

Két mondatban a lényeg:

- Rengeteg módon lehet nagy beruházás nélkül is energiát otthon megspórolnunk, úgy hogy ez ne is fájjon különösképpen.

- Ezekre a titkokra vadászunk közösen, csapatban, amit megspórolunk az mind a miénk marad, amit megtanultunk, megtapasztaltunk, azt továbbra is alkalmazhatjuk, s még nyerni is lehet! :-)

Tök buli, nem?